Octave Mirbeau, az igazságtevő

         PortefeuilleNapjainkban végre fény derült a fél évszázadon keresztül feledésre ítélt Octave Mirbeau (1848-1917) kivételes tehetségére és műveinek modernségére. Mirbeau «igazságtevő» szerző, aki - Émile Zola szerint - «szívét a világ nyomorultjainak és szenvedőinek adta». Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az olvasók felfedezzék e hatalmas, sokarcú és meglepően időszerű életművet, amelynek eddig csak egy szerény szeletét ismerhették. Mirbeau egész életművében arra vállalkozott, hogy - híven «istenségeihez», Auguste Rodin-hez és Claude Monet-hez - forradalmasítsa kortársai tekintetét. Azt óhajtotta, hogy az emberek nyissák fel szemeiket és úgy lássák a világ dolgait, értékeit, ahogy azok a saját valójukban mutatkoznak és nem úgy, ahogy azokat a társadalom bemutatja nekik, vagy éppen elrejti előlük. Már 1877-től kezdve azt az írói célt tűzi ki magának, hogy rávegye «az önkéntes vakokat» arra, hogy «szembenézzenek a Medúzával». A pamfletíró, kritikus, regény- és színdarabíró Mirbeau így mindenek előtt a társadalom bűneinek leleplezője.

Octave MIRBEAU, A BŰNÖK LELEPLEZÖJE

        A konzervatívan gondolkodók és a képmutatók szemében Mirbeau «vétke» abban áll, hogy rávezette a társadalmat arra, hogy az meglássa saját undorító mivoltát, s hogy így «visszaszörnyedjen önmagától». A szerző - mert felháborodott mindattól, ami igazságérzetét sértette - botrányossá vált a hatalmasok szemében, s ezért, halála után, igen drágán fizetett. Mirbeau negyven éven keresztül mást sem tett, minthogy - ujjongó vérszomjjal - leleplezte, megbélyegezte, «megfricskázta» mindazokat, akiket az elbutított nép csökönyösen tiszteletben tartott: a demagógokat, a spekulánsokat, a tőzsde, az ipar és a kereskedelem gonosztevőit. Bemutatta az «Igazságnak» nevezett rendszer «erkölcsi szörnyetegeit», az egyház «lélekrombolóit», a művészetek csatlósait, a sajtó megvesztegethető harsonáit - mindazokat a jóakaratú polgárokat vádolja tehát, akik - szánalom, művészi érzék és egyéni gondolat híján - a szerencsétlenek nyomorából kívánnak hasznot húzni. Egy haldokló társadalom reprezentánsai ezek, olyané, amelyben minden a józan ész és az igazság ellenében történik, ahol a «demokrácia» és «köztársaság» eszméje nevében egy gátlástalan kisebbség büntetlenül kizsákmányolja, megtöri, elsöpri a tehetetlen többséget. Ez a társadalom nem vesz tudomást a zseniről, fittyet hány a művészeteknek és minden értéket árucikké alacsonyít, amely egyedül a kereslet és kínálat könyörtelen törvényének engedelmesedik. Ez a társadalom az emberi értékek romjain szentélyt emel az embertelen kapitalizmus egyetlen, egész földön diadalmaskodó Istenének, aki a világot szörnyűséges «kínok kertjévé» alakítja át.

Mirbeau üzenete - sajnos! - mit sem veszített időszerűségéből... 
(Gabriella Tegyey)

Octave Mirbeau : A szeretők PDF

ADY, Endre, A PÁRIZSI SZÍNHÁZAK SZEZONJA , 1904

ADY, Endre, « Le Foyer »

AMBRUS, Zoltan, « Mirbeau », Nyugat, 1917

 
 
Retour