|  | Octave 
          Mirbeau, az igazságtevő          Napjainkban 
          végre fény derült a fél évszázadon keresztül feledésre ítélt Octave 
          Mirbeau (1848-1917) kivételes tehetségére és műveinek modernségére. 
          Mirbeau «igazságtevő» szerző, aki - Émile Zola szerint 
          - «szívét a világ nyomorultjainak és szenvedőinek adta». 
          Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az olvasók felfedezzék e hatalmas, sokarcú 
          és meglepően időszerű életművet, amelynek eddig 
          csak egy szerény szeletét ismerhették. Mirbeau egész életművében 
          arra vállalkozott, hogy - híven «istenségeihez», Auguste 
          Rodin-hez és Claude Monet-hez 
          - forradalmasítsa kortársai tekintetét. Azt óhajtotta, hogy az 
          emberek nyissák fel szemeiket és úgy lássák a világ dolgait, értékeit, 
          ahogy azok a saját valójukban mutatkoznak és nem úgy, ahogy azokat a 
          társadalom bemutatja nekik, vagy éppen elrejti előlük. Már 1877-től 
          kezdve azt az írói célt tűzi ki magának, hogy rávegye «az önkéntes 
          vakokat» arra, hogy «szembenézzenek a Medúzával». A pamfletíró, 
          kritikus, regény- és színdarabíró Mirbeau így mindenek előtt a 
          társadalom bűneinek leleplezője.  Octave MIRBEAU, A BŰNÖK LELEPLEZÖJE   A konzervatívan gondolkodók és a képmutatók szemében Mirbeau «vétke» 
          abban áll, hogy rávezette a társadalmat arra, hogy az meglássa saját 
          undorító mivoltát, s hogy így «visszaszörnyedjen önmagától». 
          A szerző - mert felháborodott mindattól, ami igazságérzetét 
          sértette - botrányossá vált a hatalmasok szemében, s ezért, halála után, 
          igen drágán fizetett. Mirbeau negyven éven keresztül mást sem tett, 
          minthogy - ujjongó vérszomjjal - leleplezte, megbélyegezte, «megfricskázta» 
          mindazokat, akiket az elbutított nép csökönyösen tiszteletben tartott: 
          a demagógokat, a  spekulánsokat, a tőzsde, az ipar 
          és a kereskedelem gonosztevőit. Bemutatta az «Igazságnak» 
          nevezett rendszer «erkölcsi szörnyetegeit», az egyház «lélekrombolóit», 
          a művészetek csatlósait, a sajtó megvesztegethető harsonáit 
          - mindazokat a jóakaratú polgárokat vádolja tehát, akik - szánalom, 
          művészi érzék és egyéni gondolat híján - a szerencsétlenek nyomorából 
          kívánnak hasznot húzni. Egy haldokló társadalom reprezentánsai 
          ezek, olyané, amelyben minden a józan ész és az igazság ellenében 
          történik, ahol a «demokrácia» és «köztársaság» eszméje 
          nevében egy gátlástalan kisebbség büntetlenül kizsákmányolja, megtöri, 
          elsöpri a tehetetlen többséget. Ez a társadalom nem vesz tudomást 
          a zseniről, fittyet hány a művészeteknek és minden értéket 
          árucikké alacsonyít, amely egyedül a kereslet és kínálat könyörtelen 
          törvényének engedelmesedik. Ez a társadalom az emberi értékek romjain 
          szentélyt emel az embertelen kapitalizmus egyetlen, egész földön diadalmaskodó 
          Istenének, aki a világot szörnyűséges «kínok kertjévé» 
          alakítja át.  Mirbeau üzenete - sajnos ! - mit sem veszített időszerűségéből...  
          (Gabriella Tegyey)
 |  |